Németből osztályozó vizsgára készülök - vagyis most már nem ártana, mert mindjárt vége a szünetnek - , angolból pedig be kéne pótolnom 3 hónapot, mivel évközben váltottam németről angol nyelvre.

Ezeken kívűl még meg kéne csinálnom egy 2 oldalas beadandót programozásból, és le kéne másolnom kettő füzetet.

DE OLVASHATNÉKOM VAN!!! Egyszerűen nem tudom letenni a Torment-et a kezemből. Vagy ha le is teszem, akkor a történéseken pörög az agyam. 

Pedig sokkal egyszerűbb lenne, ha még másfél óráig tenném a dolgomat és utána annyit olvasnék, amennyit csak akarok - vagyis amíg nincs "takarodó".

A könyvek számomra egyfajta menedéket nyújtanak a világ rohanásástól, ítéleteitől. Ha olvasok, egy teljesen más világba repítenek el a sorok és úgy érzem, mintha én is részese lennék a történetnek. Egy pillanatra más ember lehetek, máshogy élehetek.

Soha nem fogom megérteni, hogy a mostani osztálytársaim miért csodálkoznak annyira, ha a szünetekben könyvet látnak a kezemben. Vagy, hogy ahelyett, hogy facebook-oznék, olvasok. Vagy, ha a buszon ülök, zenehallgatás helyett a könyvet választom.

Nem értem, hogya mostani világban miért az a fontos, hogy különböző közösségi oldalakon osszunk meg magunkról idióta képeket - hozzá nem illő idézetekkel - vagy, hogy mások számára értelmetlen mondatokat posztoljunk egymás üzenőfalálra.

Pedig ha az emberek többet olvasnának, akkor nem csak a szavak helyes használatának / írásának képessége és fogalmazásuk javulna, hanem felfedeznének egy olyan csodát, amiben csak ily' módon lehet részük!