Ma nagyon "csodálatos" napom volt. Az eleje jó kezdődött, de csak nyugtával (...) a napot....

Az egyik lány az iskolában azt állítja, hogy én kibeszéltem a háta mögött. Hiába mondtam neki, hogy ez nem így volt, azt mondta, idézem : "...tudod, visszahallok dolgokat!..." /A hangsúlyt inkább nem is részletezem./
"Ha állítólag a barátnőm vagy, akkor nem tudom, hogy minek kell kibeszélni...."-hangzott el egy másik mondat a szájából.
Hiába győzködtem az ellenkezőjéről, nem hitt nekem...
Végül ezt mondtam neki: "Tudod mit, ha tényleg a barátnőm lennél, akkor:
                                         - Egy: Nem döntötted volna el előre, hogy ez tényleg így van, hanem
                                                   megkérdeztél volna, hogy mi az igazság.
                                         - Kettő: Akkor hinnél nekem.
Persze, mit is vártam... természetesen tovább bizonygatta az igazát.

Ebből az egészből mi fájt a legjobban? Mikor a kapcsolata a barátjával romokban hevert, ki segített neki?! Ki volt mindig mellette és futott utána, ha valami baj történt?! És a többi... 

A lány barátjára, azaz volt barátjára visszatérve (B.)...
Amikor megtörtént ez a "kicsi" (viszont csendes) vita, sajnos rohantam matekra, de utána szükségem lett volna valakire, akivel beszélhetek. A legjobb barátnőm nem volt ott, a másik barátnőm sem, így hát maradt B., az egyetlen, akiben megbíztam az osztályomból. Amint belekezdtem a mondatba közbevágott és közölte velem, hogy:
"Bocsi, de ez most nem érdekel!"
Tényleg szükségem lett volna valakire, akivel beszélhetek. De persze, miért is hallgatna meg, hiszen én sose hallgattam meg, sose adtam neki tanácsot, sose segítettem neki pozitívan látni a dolgokat. Soha....
Meg a nagy francokat. Én mindig ott voltam neki, ha szüksége volt rám. MINDIG. Erre, amikor nekem lenne szükségem rá, egyszerűen leráz. Hát, köszönöm szépen B.! (Remélem elolvasod...)
Csak egy valamit nem értek. Egy bizonyos beszélgetés óta, nem beszél velem bizalmas dolgokról, stb...
Azt hiszem rájöttem miért...
Az a beszélgetés arról szólt, hogy a legjobb barátja, A., elmondta valakinek az egyik titkát, az a valaki pedig megkérdezte, hogy tudom-e, hogy ez meg ez van. Elmondta azt is, hogy az A.-tól hallotta.
Szerintem B. ezt nem hitte el nekem, mert nézi ki A.-ból, hogy elkotyogja a titkait és azt hiszi, hogy én voltam és próbálom rákenni valaki másra.... PEDIG EZ NEM ÍGY VAN!!! :'(

Remélem ez csak feltételezés és nem így van, mert az újfent egy szíven ütés lenne, de ha meg nem ez az oka, akkor meg fogalmam sincsen, hogy mi lehet a baj....

Holnapi cél: Éljük túl a (másfél órás külön némettel megspékelt)napot!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.