SZUPEEER! Az ismerősöm megint romokban hever (lelkileg) és folyamatosan hülyézi magát. Már nem tudom mit tehetnék, hogy elfelejtessem a problémáit vagy segítsek neki. 
Ami a legrosszabb, hogy nem olyan, mint amilyennek megismertem: vidám, vicces, gond nélküli fiú. Most hiába álcázza, látom, hogy szenved, próbál vicces lenni, ami sikerül is neki, de nem tud  tiszta szívvel ő is velünk nevetni.

Csütörtökön lesz a 2. német órám a Dialóg nyelviskolában. Az első órámról korábban eljöttem, mivel úgy beszéltük meg anyuval, hogy azzal a busszal jövök, ugyanis nem tudtuk, hogy fél órával később van vége. Így hát fél öt helyett 16:07-kor rohantam ki a buszhoz. Mint később kiderült anyut valahogyan valaki ( nem árulja el) megkereste és érdeklődött, hogy miért mentem el korábban, de erre anyu nem tudott mit mondani, mivel itthon nem említettem neki, hogy korábban jöttem el, mert azt hittem levette az elhangzott mondatokból. Mondanom sem kell, hogy hallgathattam a sok szidást tegnap!
Most már mindegy, a lényeg, hogy többet nem csinálok ilyet!
A német csoportom nagyon segítőkész, rendesek velem. Ma például beszélgettem is az egyik fiúval, aki most 10-es. Jó fejnek és kedvesnek tűnik. 
Na de majd meglátjuk, hogy mi lesz, mert ahogyan magamat  ismerem minden barátságom balul üt ki. Na mára elteszem magamat!

A kedves ismerősömnek pedig üzenem, hogy MINDEN IDŐ KÉRDÉSE!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.