Sajnos már régen nem posztoltam, de végre eljött az ideje a bejegyzésírásnak!! :)
Az elmúlt pár hétben izgalmas dolgok történtek velem.

Január 7-én (téli szünet utáni első kedd, amikor suliba kellett menni) odajön egyik szünetben a (volt) német tanárnőm, hogy akkor 6. óra után lesz az osztályozó vizsga és nem 7. óra után. Megrettenve nézek rá, miközben azt kérdezem, hogy "Ma lesz a vizsga?" Kezdett izgalmassá válni a beszélgetés, ugyanis visszakérdezett, hogy nem tudtam-e, hogy ma lesz. A válaszom hallatán (-ami persze a "nem tudtam" volt-) elcsodálkozott, hogy az osztályfőnökömnek kellett volna odaadni egy papírt nekem. Mivel ezt nem kaptam meg és nem tudtam a vizsgáról (-amire sajnos a szünetben egyáltalán nem készültem-) egyből elvitt az igazgatóhelyetteshez. Ő látta rajtam, hogy nagyon meg vagyok rémülve (- hozzáteszem a pulzusom az egekben volt-) és mondta, hogy nyugodjak meg, semmi gond nincsen, elhalasztjuk a vizsgát, de legkésőbb jövőhét szerdáig le kell tegyem.
Így esett a választás január 13-ra, amikor az első órában egy írásbelivel, a másodikban pedig egy szóbeli vizsgával kellett megküzdenem. Az írásbelim 4-es, a szóbelim pedig 5-ös lett, aminek átlagára megkaptam az 5-öst, mint év végi jegyet németből! *-*

Nem régen pedig megjött a szóbeli nyelvvizsgám bizonyítványa is. (Ha már a németnél tartunk. ;) )

Ének órákra lehetőségünk olyan dalokból felkészülni, amiket szeretünk. A múlt órára Bereczki Zoltán Hangokba zárva című dalát vittem. eléggé izgulós típus vagyok, még nem nagyon szoktam meg az osztályomat sem (ilyen szempontból), így hát felesleges említenem, hogy nagyon izgultam, főleg, hogy ez egy nem éppen könnyű dal. A hangfal mellett álltam, ahol ott a zongora (meg e mögött egy szék). Jó, hogy ott volt az a szék, mert annyira remegett a kezem, meg vége felé a lábam is, hogy bele tudtam kapaszkodni, így se nem látszott a kezem remegése, se nem estem össze. A tanárnő azt mondta, hogy hangilag rendben volt, viszont "fapofával" (ami ez esetben a bizonytalanságot, izgalmat és félelmet jelenti) énekeltem végig a dalt és, hogy ezen még dolgoznom kell, hogy "át tudjon jönni". 

A barátnőm, aki zongorázik, megkért, hogy a jövőheti kiállításmegnyitón énekeljem el a Riwer flows in you egyik szöveges változatát, ő pedig kísér. Nagyon félek, de gőzerővel gyakorolok. Szerencsére nem lesznek sokan, körülbelül 20-25-en. Nagyon remélem, hogy nem fogom elrontani és, hogy jól fogsikerülni! :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.