Egyik este a húgommal filmet néztünk. Ketten ültünk a kanapén és megérezte, hogy hideg a kezem. Megfogta, és a két tenyere közé szorította a kezemet, hogy felmelegítse. Majdnem elsírtam magamat.
Rájöttem, hogy lehet akármennyi barátom, vagy ellenségem, ő mindig mellettem fog állni és szeretni fog, bármit teszek is és, hogy az ő szeretete fontosabb számomra, mint bármi más a világon. Bizalommal fordulhatok hozzá a titkaimmal, bármikor segít, ha szükségem van rá és megvigasztal, ha bánkódom valami miatt. és ő is megbízhat bennem. Nem számít, hogy nincsenek barátaim, mert az ő szeretete még ezt az űrt is kitölti.

Megfogadtam, ha szomorú leszek, amiatt, hogy nincs aki mellettem álljon - barát- , akkor sem leszek szomorú. Azt az időt, amikor a barátaimmal lennék, húgommal fogom eltölteni.

Mert akármennyire zavar, vagy idegesít néha, akkor is ő marad az én kistestvérem és SZERETEM! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.