Tratataaaaaaaaam :D Újságírás jövök!! :D 
Az iskolánknak lesz újsága és én is a rovatírók közé tartozom. :D Mostani feladatom: írni a november 1-jei ünnepről és egy egy perces cikk. :D Plusz ötletelni a névvel kapcsolatban. ^^ (ez már picit kemény dió lesz :) ).

Eddig kettő biológia versenyre jelentkeztem, remélem jól fognak sikerülni. Persze készülni is kell rájuk.

Sulira való bevásárlás: pipa
Osztályozó vizsga: pipa
Mozi: Sajnos elmaradt, de volt helyette sok fagyizás.

Az elmúlt egy hónapban rájöttem, hogy milyen nehéz is gitározni (becsülöm, aki eljátssza rajta a Boci,boci tarkát ^^), sokat szórakoztam a legjobb barátaimmal, átmentem a szintvizsgámon és sokat táncoltam. :D 

Szeptemberem elég sűrű lesz, minden hétvégén fellépés, és a barátaimmal is nehezen fogok tudni találkozni. (Zűrös órarendek, külön programok, stb.) Na mindegy, majd csak túléljük valahogy ez az évet (is). Nagyon nem hiányzik az iskola!!!!!!Már csak 2 nap :"( (SE). 

Pedig tavaly mennyire vártam az iskolát..... 

Az 50 órás -amit az elmúlt évtől minden középiskolás diáknak el kell végezni, hogy leérettségizhessen- közmunkám maradékát egy lovardában töltöttem el a barátnőmmel. Gyerekekre kellett felügyelnünk és délután pedig játszani. Nagyon élveztem, hiszen összebarátkoztam egy szintén ott dolgozó lánnyal (ő nem a közmunka miatt) és egy táborozóval is és lovak közelében is lehettem :D ^^

Két hétig dolgoztam csak ott, mivel nemsokára itt az újabb osztályzó vizsgám németből, már a 11. évfolyam tanagyagából vizsgázok. 22-én lesz, és minden nap tanulnom kell rá.... :( :/ (Szülők... :D )
De a maradék egy hónapban még ellátogatok Hajdúszoboszlóra, és remélem, hogy a moziba is sikerül eljutnom a barátaimmal, hiszen nem sokára vetítik a STEP UP 5-öt!! *-* Már alig várom.

Viszont olyan rossz belegondolni, hogy nem sokára ott fogok állni egy bevásárlóközpontban és a családommal elindulunk megvenni a tanszereket :"(.
Bár addig is igyekszek kihasználni a nyár minden pillanatát, akár tanulással, akár pihenéssel. 

Húú végre vége van szakmai gyakorlatomnak, indulhat a "buli" :D. Hétfőn biziosztás :) Már várom. :)

Van egy három napos programsorozat, ami már hagyomány a falunkban. Egyszerűen csak úgy hívjuk, Vigasságok. Tegnap kint voltam a barátaimmal, nagyon jól éreztem magamat!!! :D

Holnap megyünk mozizni a családdal, az Így neveld a sárkányodat 2-t nézzük meg. :) Még jó, hogy van egy kishúgom... ;) 

Szép jóóó reggelt! :D Este filmet néztem, a Testvériséget, és most kicsit fáradt vagyok. Anyu mindig felkelt reggel fél nyolc és kilenc között, oly' mindegy, mikor fekszem le. :) De nem baj legalább több időm marad a szórakozásra/unatkozásra :D 
Holnap kezdődik a szakmai gyakorlatom! ^^ Már várom.
Nem rég voltam írásbeli nyelvvizsgázni, szerintem nem fog sikerülni, ugyanis volt egy-kettő nehéz feladat, amivel lehúztam a többi pontszámomat. :/ Na majd meglátjuk. Ha nem jött össze, akkor augusztus 9-én jöhet a következő próbálkozás, viszont így az egész nyaram rámegy majd a németre :((( . 
A közelmúltban voltam osztályozó vizsgán, németből tettem le a 10. évfolyamot. Sajnos hármas lett, de nem baj a 11-es már jobb lesz!! ^^ Arra vagy most nyáron vagy majd ősszel kerítek sort. :)

Majd még jelentkezek, szerintem egy kis könyv vagy filmvéleményezéssel, de most mennem kell reggelizni. :D

Csak is én lehetek ekkora béna... ^^ Megváltoztatták a blog.hu dizájnját és egyszerűen nem tudtam megnyitni a blogom szerkesztőfelületét.
De lassan fél év után végre SIKERÜÜÜÜLT!!!!!!! *-* Jaj én most annyira boldog vagyok!! Már nagyon hiányzott, azon gondolkodtam, hogy új blogot kezdek. (Fájó szívvel tettem volna.) Ezen poszt után meg is ünneplem egy kis borsófejtéssel. :P
Annyi minden történt velem, kezdenek úgymond helyrerázódni a dolgaim. Megtaláltam a helyemet-legalábbis azt hiszem- az osztályban és az iskolában egyaránt, új barátaim lettek. Hétfőn kezdődik a szakmai gyakorlatom, ami két hétig tart. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz! :D

/Yuppeeee, most nagggyon BOLDOG VAGYOK!!! ^^ *-* :D /

Ma nagyon "csodálatos" napom volt. Az eleje jó kezdődött, de csak nyugtával (...) a napot....

Az egyik lány az iskolában azt állítja, hogy én kibeszéltem a háta mögött. Hiába mondtam neki, hogy ez nem így volt, azt mondta, idézem : "...tudod, visszahallok dolgokat!..." /A hangsúlyt inkább nem is részletezem./
"Ha állítólag a barátnőm vagy, akkor nem tudom, hogy minek kell kibeszélni...."-hangzott el egy másik mondat a szájából.
Hiába győzködtem az ellenkezőjéről, nem hitt nekem...
Végül ezt mondtam neki: "Tudod mit, ha tényleg a barátnőm lennél, akkor:
                                         - Egy: Nem döntötted volna el előre, hogy ez tényleg így van, hanem
                                                   megkérdeztél volna, hogy mi az igazság.
                                         - Kettő: Akkor hinnél nekem.
Persze, mit is vártam... természetesen tovább bizonygatta az igazát.

Ebből az egészből mi fájt a legjobban? Mikor a kapcsolata a barátjával romokban hevert, ki segített neki?! Ki volt mindig mellette és futott utána, ha valami baj történt?! És a többi... 

A lány barátjára, azaz volt barátjára visszatérve (B.)...
Amikor megtörtént ez a "kicsi" (viszont csendes) vita, sajnos rohantam matekra, de utána szükségem lett volna valakire, akivel beszélhetek. A legjobb barátnőm nem volt ott, a másik barátnőm sem, így hát maradt B., az egyetlen, akiben megbíztam az osztályomból. Amint belekezdtem a mondatba közbevágott és közölte velem, hogy:
"Bocsi, de ez most nem érdekel!"
Tényleg szükségem lett volna valakire, akivel beszélhetek. De persze, miért is hallgatna meg, hiszen én sose hallgattam meg, sose adtam neki tanácsot, sose segítettem neki pozitívan látni a dolgokat. Soha....
Meg a nagy francokat. Én mindig ott voltam neki, ha szüksége volt rám. MINDIG. Erre, amikor nekem lenne szükségem rá, egyszerűen leráz. Hát, köszönöm szépen B.! (Remélem elolvasod...)
Csak egy valamit nem értek. Egy bizonyos beszélgetés óta, nem beszél velem bizalmas dolgokról, stb...
Azt hiszem rájöttem miért...
Az a beszélgetés arról szólt, hogy a legjobb barátja, A., elmondta valakinek az egyik titkát, az a valaki pedig megkérdezte, hogy tudom-e, hogy ez meg ez van. Elmondta azt is, hogy az A.-tól hallotta.
Szerintem B. ezt nem hitte el nekem, mert nézi ki A.-ból, hogy elkotyogja a titkait és azt hiszi, hogy én voltam és próbálom rákenni valaki másra.... PEDIG EZ NEM ÍGY VAN!!! :'(

Remélem ez csak feltételezés és nem így van, mert az újfent egy szíven ütés lenne, de ha meg nem ez az oka, akkor meg fogalmam sincsen, hogy mi lehet a baj....

Holnapi cél: Éljük túl a (másfél órás külön némettel megspékelt)napot!!!

Múlt hét pénteken bementem a barátnőm zongoraórájára egy verseny miatt. Az óra későbbi felében bejött a volt általános iskolámban tanító zongoratanár, aki mellesleg az egyik vezető a városi zenesuliban. Az a viselkedés. Az a lenézés, megvetés a szemében.... Sosem láttam még ilyet. Folytattunk egy "kedves" beszélgetést... Mondanom sem kell, hogy nagyon jól éreztük az óra után magunkat lelkileg. 
Hétvégén elgondolkodtatott ez az eset. Miért csodálkozunk, hogy a gyerekek megvetik, szekálják, szándékosan leégetik a másikat, ha ezt a példát látják a szüleiktől....?!
Az a baj, hogy ez a generáció így fog felnőni és az ő gyerekeik is ezt fogják látni...

Vajon mi lesz így ebből a világból? O.o

Mai program: Fim nézés, film nézés, egy kis házimunka majd filmnézés.
Majd a 3. filmnézés után rászántam magamat és elmentem egy rövidebb távot futni. Jól esett, viszont most fáj a derekam. 
További programom: TANULÁS :///
Be kell fejeznem a projektünket, ugyanis holnap elő kell majd adnunk. Ráadásul még a német órára való készülésnek is neki kell álljak, vagy el leszek havazva.
Utána szerintem még olvasok egy kicsit, majd hajat mosok, aztán mikor reggel felkelek, kezdődik elölről az egész hét.....

Sajnos mostanában nem jutott sok időm írni a blogomat, de most végre akad pár szabad percem. Péntek reggel van / SULI :'( /. Hulla fáradt vagyok. A kishúgomnak tegnap volt a születésnapja. :)) Most lett 12 éves. :D

Nem sokára Projekt-hét lesz az iskolánkban. Az ókori római tanításról és a római számokról csinálok előadást a 2 csapattársammal. Tomival pénteken a statisztikához kértünk meg embereket, hogy töltsenek ki egy lapot. Mondanom sem kell, hogy egy-két ember nagyon örült nekünk...... Na mindegy.

Mostanában megint egyedül érzem magamat. Az legjobb barátnőmnek sok a dolga és szinte mindig rohan. A legjobb barátom pedig..... messze lakik.
Mint kiderült sokan elítélnek a cselekedeteim miatt. Hogy mondjak egy példát:
-Egy új lányt stúdióssá "tettem", ezzel szerettem volna segíteni rajta, hogy beilleszkedjen..... Ő az új osztálytársam és szőrnyű dolog történt vele, nem kívánom senkinek. És mikor megtudtam, hogy a felsőbb éveseknek ez nem tetszik beszéltem a stúdió vezetőjével, Petivel, hogy miért is hoztam el hozzá azzal, hogy szeretne stúdiós lenni, és, hogy mi történt vele. Peti mondta, hogy majd beszél erről a többiekkel. (Persze két drága osztálytársam hozta a bunkó formáját, mikor megtudta az okot. Az egyik a pofákat vágta a másik meg röhögött..... Pedig szerintem az, hogy egy lány elveszíti az édesanyját, az minden csak nem vicces!!!)

Röviden ennyi minden történt velem. Meg még kikaptam pár dolgozatot. Szerencsére mindegyik jól sikerült.

Már nagyon erősen gondolkozok azon, hogy törlöm az ask fiókomat. 
Rájöttem, csak névtelenül oltogatni tudnak, egy normális kérdést sem kapok, akkor meg minek? Azért, hogy azt nézzem, kinek mi a problémája velem? Azért, hogy az tudatosuljon bennem, hogy nem meri a szemembe mondani, ezzel pedig megkönnyítem a dolgát? Miért is teszem ezt?

1.)
Ha valami problémája van velem, akkor legyen benne annyi gerinc, hogy elém áll és megmondja a szemebe.
Ahogyan egy ismerősöm mondaná:
"Kapj elő egy széket, ülj le és várd meg, amíg érdekelni fog az, amit a hátam mögött mondasz rólam. Ha viszont a szemebe mondod, akkor elgondolkozok, hogy igazad van-e."   /V.P./
Teljesen egyet értek ezzel!!!

2.)
Ha valakinek problémája van velem, az onnantól kezdve az ő agyát foglalkoztatja, ő rágódik rajta, nem én. Egyszerűbben fogalmazva, az az ő problémája! ;)

Csütörtökön megírtuk informatikából és fizikából a témazárókat. Szerintem mindegyik jól sikerült! :)

Pénteken ÓRIÁSI szerencsénk volt. Mint korábbi bejegyzésemben említettem, 5 dolgozatot írtunk volna.
Szerencsére:
-a nyelvtan tanárnőnk egész héten hiányzott,csak pénteken jött be. Automatikusan tolódott a dolgozat az elmaradt összefoglaló óra miatt.
-Földrajzból az osztály felhasználta "dolgozat késleltetés" lehetőségét, amit egy tanévben csak egyszer igényelhetünk.
-A két szakmai tantárgyból természetesen megírtuk a dolgozatokat, mindkettő nagyon jól sikerült. :D ^^
-Történelemből, mivel nagyon kedves tanárnőnk van, ezért tovább mentünk az anyagban, és keddre toltuk a dolgozatírás időpontját.

Holnap azt hiszem sok dolgom lesz, de még mindig jobban jártam így. :)

Ma bent voltunk a városban vásárolni. A német könyveimet (-ami szükséges a Dialóg nyelviskolában tartott órákra-) SAJNOS nem tudtuk megszerezni, pedig kaptam benne házi feladatokat. Remélem még csütörtök előtt meglesz, hogy meg tudjam őket  csinálni. Mondjuk német háziban nem fogok hiányt szenvedni, ugyan is szavakat kell tanulnom, mert "számonkérés" lesz és majd egy levelet (150-200 szavasat) is meg kell írjak. Még jó, hogy ma lazítós napom volt, így legalább holnap frissen és üdén tudok készülni a jövő hétre! :D

SZUPEEER! Az ismerősöm megint romokban hever (lelkileg) és folyamatosan hülyézi magát. Már nem tudom mit tehetnék, hogy elfelejtessem a problémáit vagy segítsek neki. 
Ami a legrosszabb, hogy nem olyan, mint amilyennek megismertem: vidám, vicces, gond nélküli fiú. Most hiába álcázza, látom, hogy szenved, próbál vicces lenni, ami sikerül is neki, de nem tud  tiszta szívvel ő is velünk nevetni.

Csütörtökön lesz a 2. német órám a Dialóg nyelviskolában. Az első órámról korábban eljöttem, mivel úgy beszéltük meg anyuval, hogy azzal a busszal jövök, ugyanis nem tudtuk, hogy fél órával később van vége. Így hát fél öt helyett 16:07-kor rohantam ki a buszhoz. Mint később kiderült anyut valahogyan valaki ( nem árulja el) megkereste és érdeklődött, hogy miért mentem el korábban, de erre anyu nem tudott mit mondani, mivel itthon nem említettem neki, hogy korábban jöttem el, mert azt hittem levette az elhangzott mondatokból. Mondanom sem kell, hogy hallgathattam a sok szidást tegnap!
Most már mindegy, a lényeg, hogy többet nem csinálok ilyet!
A német csoportom nagyon segítőkész, rendesek velem. Ma például beszélgettem is az egyik fiúval, aki most 10-es. Jó fejnek és kedvesnek tűnik. 
Na de majd meglátjuk, hogy mi lesz, mert ahogyan magamat  ismerem minden barátságom balul üt ki. Na mára elteszem magamat!

A kedves ismerősömnek pedig üzenem, hogy MINDEN IDŐ KÉRDÉSE!

Eszméletlen volt a hétvégém! Mint említettem szombaton kézműveskedtünk és táncoltunk. A néptánc órán 3 órán keresztül tanultunk különféle lépéseket, amiknek az alapjait ismertük. Mivel ezek a lépések előnyben létesítették a vádli használatát, két napig alig bírtam menni, mára kezdett elmúlni, már csak a lefelé lépcsőzéssel akadtak problémáim.

Igaz azt írtam, hogy újra suli, de hogy ilyen mázlis kezdetű hetünk nem igen lesz többet, az is BIZTOS!
Tegnap elmaradt helyettesítettek egy földrajz órát (also szabad foglalkozás volt), és két órám elmaradt, tehát 5 órám volt és háromnegyed kettőre már haza is értem. :D
Ma pedig, hogy tetőzzék a 9.d örömét, csak 4 óránk volt (fél egyre értem haza).
Nekem kicsit bonyolult napom lett volna:
7 órám van alapjáraton, de mivel nem járok be testnevelésre (felmentett vagyok egész évben), ezért gyógytesire kell járnom, amit a 9. órában tartanak. 17:00-ás busszal szoktam ilyenkor hazajönni.
DE!

A magyar tanárnőnk hiányzott, vele lett volna az 5. és a 7. óránk. Közötte egy ének óra van (6.).
Úgy volt, hogy az irodalmat (5.óra) helyettesíti egy magyar szakos tanárnő és a hetedik pedig elmaradt. Ma azt vettük észre, hogy ki van húzva helyettesítés (-ugyanis a Rudasban egy táblára kiteszik, hogy melyik tanr hiányzik, melyik órát ki helyettesíti vagy melyik marad el).
Legnagyobb szerencsénkre az igazgató helyettes közölte velünk, hogy négy óránk lesz ugyanis ( mi így gondoljuk) az ének órát majd bepótoljuk. Igen ám, de nekem még mindig esedékes volt egy gyógytestnevelés 9. órában, de tanárnő olyan rendes volt, hogy elengedett minket.

Így hát most itthon üldögélek és eszegetem az ebédet, miközben sorozatot nézek.

De minden jót követ valami rossz (-hogy utána megint jó következhessen):
Pénteken 5, ismételem ÖT dolgozatot írunk:
-földrajz--> röpdolgozat
-információ technológiai elmélet-->TZ!!!
-adatbázis és szoftverfejlesztési elmélet-->röpdolgozat (programozási elvek -,- )
-történelem-->röpdolgozat
-nyelvtan-->röpdolgozat.
És, hogy ez még mindig ne legyen elég csütörtökön pedig harminc témazáróval fogjuk megajándékozni a fizikatanárunkat, szóval VAN MIT TANULNOM!!!!!

Szupeeeer! Tegnap ónos eső esett és nem jutottam be, vagyis pontosítok: NEM ENGEDTEK BE AZ ISKOLÁBA A SZÜLEIM! Örültem is meg nem is.

Lemaradtam kettő szakmai óráról ( ami a programozás tekintetében nem éppen előnyös) és még egy matek összefoglaló óráról is. Mint kiderült jövő hét pénteken 3 vagy 4 dolgozatot fogunk írni, csütörtökön pedig fizika témazárót.
Azért örülök egy picit, mert egész nap rajzoltam és olvastam.

Egész hétvégén nem leszek itthon, ugyanis a volt iskolám néptánccsoportjával ( aminek még én is a tagja vagyok, bár NAGYON RITKÁN tudok bemenni próbákra :/ ) Kiskunmajsára megyünk. Ahogy megérkezünk egyből egy táncházzal várnak ma minket és azt hiszem délután kézműveskedünk is. Vasárnap pedig elmegyünk a 'majsai fürdőbe.

Biztos izgalmas hétvégém lesz. :DDD

Hogy most milyen a kedvem, mit szeretnék?! Nem tudom megmondani.
Sok minden kavarog bennem..., egyszerűen csak magam alatt vagyok. Hogy mi lehet ennek az oka?

Látom, ahogyan egy ismerősöm szenved, de nem tudok neki segíteni.

Azt érzem, hogy valami hiányzik belőlem, valami a lelkemből. Tegnap óta ezen gondolkozok, hogy mi lehet az, de nem jövök rá. Csak érzem, hogy valami nincsen rendben, érzem az űrt.

Pénteken az összes barátom nem volt bent az iskolában (-szalagavatóra mentek a többi stúdióssal összeszerelni a technikát, csak engem nem engedtek el a szüleim-
), teljesen egyedül voltam a stúdióban, nem ült mellettem senki az órákon.
De valahogyan mégis jól éreztem magamat. Körülöttem csend és nyugalom volt. Egyedül voltam. Úgy éreztem aznap, hogy senki nem lát, hogy csak egy ember vagyok a sok közül, és ez így volt jó.

Minap kinéztem az ablakomon. A havas tájra meredő tekintettel elgondolkoztam. Nagyon régen volt, hogy elhívtak valahova beszélgetni, valamerre sétálni. Milyen régen "bandáztam" a (most már nem létező) barátaimmal.
Hiányzott. De csak egy pillanatig. Rájöttem, hogy minden megváltozott. Minden ami ÉN voltam, minden, ami körülöttem volt. A barátaim ellenem fordultak, vagy csak éppen már nem érdeklem őket. Új iskolába kerültem, ahol új barátokat szerezhettem.... volna.
Csak egy a probléma: IGAZ BARÁT.
Már nem tudom milyen az, amikor az embernek vannak barátai. Elfelejtettem az érzést és akármennyire is szeretném, mert nagyon szeretném, nem tudom érezni. Egyszerűen nem megy! 

Vissza akarom kapni magamat. Olyan szeretnék lenni, mint régen. Egy olyan lány, aki nem feledékeny, kérés nélkül, gyakran segít a házimunkában, becsületesen megtanul MINDENT. Hinni szeretnék a mesékben, a fogtündérben, a télapóban és a húsvéti nyusziban.

Csak vissza szeretném magamat kapni, az akarok lenni, aki voltam és nem az, aki most vagyok!!!

Éppen a Végzet ereklyéi-Csontváros-t néztem. A film végén elhangzik egy olyan mondat, hogy :
"Minden történet igaz."
Ez a 3 szó elkezdett keringeni bennem és új gondolatokhoz vezetett.

Minden történet igaz.... Vajon tényleg így van? Hihetünk a meséknek? Hihetünk bennük?
Ami engem illet, hiszek bennük. Hiszek egy teljesen más világban, ami nem hétköznapi, más, mint amit eddig ismertem. Tudom, hogy valóban létezik-e? Nem. De az sem kizárt, hogy NEM létezik. Amiről nem tudunk abban hogyan lehetünk biztosak? Lehet, hogy itt van körülöttünk, csak nem vesszük észre.

Más világ... Miért nem látjuk? Lehet, hogy azért, mert nem hiszünk benne? Vagy, mert nem bízunk magunkban?
Millió kérdés és válasz kavarog a fejemben. De egy valami biztos. 

A lét és a történet. 
Minden okkal történik. Legyen az rossz vagy jó!!

Azt hiszem a könnyű zenei dalok éneklésével végleg felhagyok (-legalábbis közönség előtt-).
Maradok a jól bevált népdaloknál. Ezek technikáját volt időm gyakorolni 8 év alatt. 

Szerdán nem fogok fellépni a kiállításon, sőt soha többé semmilyen éneklős előadáson. Maximum, ha táncolni hívnak.

A szobám lesz az a hely, ahol majd nyekergek össze-vissza, holmi könnyű zenei énekesek hangjára. :D